2017. július 17., hétfő

A Margitsziget Turul-hátról


Nehéz mai fejjel elképzelni milyen lehetett a Margit-sziget, mielőtt a főváros bekebelezte és saját képére formálta rakpartokkal, hidakkal, vendéglátóipari egységekkel. De még nehezebb elképzelni azt az átmenetet, melynek során a nádori magánkert egy városi parkká alakult át; az Óbudai Kis-sziget, más néven Festő-sziget bekebelezését, a feltöltéseket a nyugati parton. A minap szerencsére előkerült egy nem is akármilyen fontos kép a Fortepan és a Közlekedési Múzeum jóvoltából.

A Margitsziget 1902-ben (forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum/ Fotónegatívtár)

Először csak ezt az egy képet osztottam volna meg egyes egyedül, melyet egy linkre mutató olvasói üzenetben kaptam. Rövid nyomozás után kiderült honnan is származik a kép; egy indexes cikkből, mely a Turul léghajó kalandos útján mutatta be a dunamenti tájat is. Az 1902-ből származó légifelvételek mellé illusztrációként kapcsolódnak az Aëronauta repülős magazinban megjelent beszámolók:

"Fölöttünk az esztendő legmelegebb nyári napjának felhőtlen ege kékül, de köröskörül sürü páragyürü veszi körül a világot. Alattunk, e szürke tölcsér fenekén, minden olyan tiszta, olyan átlátszó, olyan zománcos, amilyennek már megszoktam levegői útjaimban. De a pára krátere annyira szűk, hogy csak a Margithíd látszik, a parlament már nem. Budapest nincs, csak ezer zaja hat föl hozzánk.”
Számunkra a kép elsősorban nem a technikatörténeti érdekesség miatt fontos, hanem azért, mert a Margit-sziget egy olyan állapotát mutatja, melyről nem sok felvétel maradt az utókorra, pláne nem ilyen szögből, a levegőből. 

1902-ben legfeljebb két éve volt lehetőség a sziget gyalogos megközelítésére, ekkor készült el az a szárnyhíd, mely a Margit hídról ágazott le a déli irányban árvízszint fölé feltöltött szigetre. Fátlan rámpa vezet róla a két egymástól elkülönülő erdős terület felé, a bal oldali és egyben távolabbi a korábban különálló Festő-sziget maradványa, a két parti épület mögött magasodó erdő pedig a Margit-sziget legdélebbi csúcsát jelöli. Ez a csúcs körülbelül a XIII. kerületi Csanády utca vonalánál végződött el, fél kilométerrel méterrel északabbra a mai csúcstól. A feltöltött részen már felépült az Atlétikai Centrum lelátója.

A kép előtere is rejt érdekességeket. A Vizafogó ipartelepei alatti parton már épül a rakpart töltése. A töltéssel együtt magasították a Dunához lefutó utcákat is, itt például a Gogol (1902-ben még Zápolya) utcát és a vele párhuzamos Ipoly utcát. Talán ez az egyik utolsó kép, ahol a folyó felé laposodó part lejtése teljes egészében látszódik. És már nem sokáig, 1912-ig állt fenn a kép bal oldalát uraló Pannónia Gőzmalom is. 

A Margitsziget 1902-ben (forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum/ Fotónegatívtár)

Valamivel magasabbról készítették a fenti képet a Turul utasai. Az eredeti kép tükrözve volt, a bal sarokban látszó sorszám ellenére ez a helyes nézet. Észak felé Újlak és a Szépvölgyi út torkolata látszódik a méretes Lujza gőzmalommal, jobbra a Bécsi út követi a hegylábfelszínt. 
“Kral főhadnagy, a kitünő léghajóstiszt meg kidob egy zsák homokot. A Duna fölött ugyanis ötszáz méterröl egyszeribe lecsökkentünk alig háromszázra. A vízen hűvös levegöréteg nyugszik s fölér igen nagy magasságokba. A léghajónak sülyednie kell, mikor átszáll rajta. S így van ez az erdőségek fölött is. Valami érzékeny dolog ez. Szemünk ugyan csak az aneroid hátraszaladó mutatóján látja, meg a kiszórt papirosszeleteken, melyek mint a nyil repülnek föl; de az én fülem megérzi a legcsekélyebb esést is, mert tüstént bedugul.”

A Turul léggömb a Lipótvárosi gázgyár udvarán. 

A Margit-sziget dús vegetációjával kissé kontrasztban van a szemközti dombok kopársága. Az utóbbi 100 évben nemcsak a vegetáció, de a beépítettség is jócskán gyarapodott a Kiscelli-dombokon. Megmaradt viszont néhány az 1902-es fehér, dunaparti vakondtúrásokból, azaz a vízművek csápos kútjaiból. A Schlachta Margit rakparton még ma is ott áll a vízművek hollandi stílusú épülete is.

A Margit-szigethez pedig mindeközben hozzánőtt még egy Palatinus strandnyi, 200 méter széles feltöltött terület nyugatról. De az már egy másik történet, ráadásul tárgyaltuk is már a Felhizlalt Margit-sziget c. cikkünkben. 


Böngészéshez ajánlott Budapest térképek:
  • http://mapire.eu/hu/map/budapest/

Ajánlott és felhasznált irodalom:
  • http://index.hu/tech/2017/07/10/turul_legballon_repulestortenet_elso_magyar_legballon/
  • http://villamosok.hu/balazs/bpvasut/ipvg/viza/index.html

2017. július 6., csütörtök

Tizennégy árvíz Wachauban


Egészen különleges hidrológiai-matematikai feladvány összefésülni Dürnstein és Spitz an der Donau négy árvízi emlékén szereplő tizennégy dátumot. 

Dürnstein, római számokkal ellátott vízmérce (Ds1)

Különösen akkor, ha a hidrológus elfelejti pontosan beszintezni, vagy legalább lemérni a hozzájuk tartozó rovátkákat. A legutóbbi élményvonatos wachaui kirándulás alkalmával összesen négy árvíztáblát és vízmércét (vagy ezek ötvözetét) sikerült lefényképezni. Kettőt Dürnsteinben, kettőt pedig Spitz an der Donauban.

Dürnsteinben mindkét árvíztábla a kolostor közelében található (Ds1: 48.394599, 15.518999, Ds2: 48.394476, 15.519126) ráadásul egymástól sincsenek messze. Az első egy régi vízmérce, melyre két árvíz szintje látható pirossal felfestve, második pedig kifejezetten egy árvízi emlék, melyre folyamatosan húzzák be az újabb és újabb vízszinteket. Spitzben az egyik árvízi emlék a városban, a vasúti híd közelében lévő házon (Sp1: 48.363866, 15.416062), míg a második közvetlenül a parton, a hajóállomás melletti étterem falára felfestve látható (Sp2: 48.364565, 15.420081).

Dürnstein, árvíztábla (Ds2)

A négy táblán a következő évszámok láthatók a legalacsonyabb árvíztől a legmagasabb felé haladva:

Ds1: 1881, 2013
Ds2: 1923, 1920, 1954, 1897, 1899, 2013, 1862
Sp1: 2002.3.22., 1975.7.2, 1991.8.4., 1954.7.13., 2002.8.14.
Sp2: 1985, 1981, 2002.3.24., 1975, 1991, 1954, 2002.8.14.

Összesen 14 különféle dátum található rajtuk, kettő ráadásul ugyanabból az évből, 2002-ből. Ebben az évben a tavaszi árvízhez két különböző tetőzést mértek, két nap eltéréssel, de ezt az egyszerűség kedvéért egynek vesszük.

A dátumokat sorba lehet rendezni évszám szerint és abszolút magasság szerint. Utóbbi nehezebb, ugyanis konkrét vízállásadatot csak néhányhoz találtam és nem áll rendelkezésre relatív, egymáshoz mért távolságuk sem. Egy internetes tanulmány alapján azonban a sorrendet sikerült kiegészíteni a vízhozam adatokkal, melyek ugyan bécsi értékek, de jól szemléltetik a wachaui helyzetet is. Ebben harminc oldalnyi függelék részletezi az 1012-2013 között eltelt 1000 év árvizeit. 

Árvízi emlékek Spitz an der Donauban (Sp1)

Időben így néz ki a négy táblán megörökített árvizek sorrendje (dátum, jelleg, vízhozam, visszatérési idő - utóbbi röviden azt jelenti, hogy statisztikailag hány évente fordul elő ekkora árvíz).
  1. 1862. Január 29. - Február 7. jeges nagyárvíz vízhozam: 9864m³/s (más forrásban: 10500 m³/s) 50 évente visszatérő árvíz 
  2. 1881. Március 13. kisebb  jeges árvíz 
  3. 1897. Július 31. - Augusztus 4. nyári nagyárvíz 9272m³/s, 30 é.v.á.
  4. 1899. Szeptember 17. nagyárvíz 30 cm magasabb az 1897-esnél. 10412m³/s, 100 é.v.á.
  5. 1920. Szeptember 9-11. közepes árvíz 7677m³/s 14 é.v.á.
  6. 1923. Február 3-6. közepes jeges árvíz 7465m³/s, 11 é.v.á.
  7. 1954. Július 9-21. nagyárvíz 9548m³/s, 40 é.v.á.
  8. 1975. Július 1-6. közepes árvíz 8407m³/s 18 é.v.á.
  9. 1981. Július 19-25. közepes árvíz 7440m³/s, 11 é.v.á.
  10. 1985. Augusztus 6-10. 7300m³/s 10 é.v.á.
  11. 1991. Augusztus 2-6.  9050m³/s, 25 é.v.á.
  12. 2002. Március 22-23.  8361m³/s, 17 é.v.á.
  13. 2002. Augusztus 7-17. 10419m³/s 100 é.v.á.
  14. 2013. Június 3-7. 11000 m³/s 300 é.v.á.
Étterem falára festett árvízi magasságok, Spitz an der Donau (Sp2)

A vízállás és vízhozambeli adatok alapján két külön sorrend állítható fel. A 2013. évi árvíz például több vizet hozott másodpercenként, de a 2002. évi nyári magasabban tetőzött. A különbség adódhat a meder 10 év alatti változásaiból, okozhatta a duzzasztóművek eltérő működése és a parti védművek eltérő kiépítettsége. Jeges árvizek esetén pedig a jég torlódása miatt viszonylag alacsony vízhozam is nagyon magas vízállásokat eredményezhet, így kerülhetett fel a dürnsteini táblára az 1881-es jeges árvíz.

Sorrend a bécsi vízhozam adatok alapján:
  1. 2013. Június 3-7. 11000 m³/s 300 évente visszatérő árvíz
  2. 2002. Augusztus 7-17. 10419m³/s 100
  3. 1899. Szeptember 17. nagyárvíz 30 cm magasabb az 1897-esnél. 10412m³/s, 100
  4. 1862. Január 29. - Február 7. jeges nagyárvíz 9864m³/s (más forrásokban: 10500 m³/s) 50
  5. 1954. Július 9-21. nagyárvíz 9548m³/s, 40
  6. 1897. Július 31. - Augusztus 4. nagyárvíz 9272m³/s, 30
  7. 1991. Augusztus 2-6. 9050m³/s, 25
  8. 1975. Július 1-6. közepes árvíz 8407m³/s 18
  9. 2002. Március 22-23. 8361m³/s, 17
  10. 1920. Szeptember 9-11. közepes árvíz 7677m³/s 14
  11. 1923. Február 3-6. közepes jeges árvíz 7465m³/s, 11 
  12. 1981. Július 19-25. közepes árvíz 7440m³/s, 11 
  13. 1985. Augusztus 6-10. 7300m³/s 10
  14. 1881. Március 13. kisebb jeges árvíz 
Ha a kienstocki vízmérce kissé hiányos vízállás adatait nézzük felfigyelhetünk arra, hogy sem Dürnsteinben, sem Spitzben nem jelölték az 1883-as árvizet, amely vízhozam alapján a 10. legnagyobb értéket képviselte az 1862-2017 közötti időszakban (8160m³/s). Felkerülhetett volna továbbá az 1890-es (7765m³/s), a 1892-es (7940m³/s), a 2006-os (7559m³/s), a 2007-es (8008m³/s) és a 2009-es (8169m³/s) árvíz is.
   
A kienstocki vízmérce rekord adatai (Duna, 2015.21 fkm)

1862 és 20163 között több olyan beavatkozás történt az osztrák Duna-szakaszon, amely befolyásolta az árvizek tetőzési szintjét. A hajózás érdekében végzett folyószabályozás által szűkített meder elveszítette az árterét, amely szivacsként szívta magába az árvízi hozam egy részét. Az összeszorított mederben a szűkebb mederszelvényben magasabbra torlódnak az árvizek. A szabályozás pozitív hozadéka volt, hogy eltűntek a jeges árvizek és már nem alakulnak ki jégtorlaszok. Az utolsó jeges árvíz Magyarországon 1956-ban vonult le, de Ausztriában még 1974-ben is előfordult. 1954 után kezdődött Ausztriában a duzzasztóművek építése, amelynek létjogosultságát gyakran azzal is indokolják, hogy segítenek ellaposítani az árhullámokat, ezáltal hasznosak az árvízi védekezés szempontjából. Külön tanulmányt is megérne ennek ellenőrzése, azonban annyi bizonyos, hogy az árhullámokat nem szüntették meg, a két legnagyobb árvíz már bőven a megépülésük után vonult le (2002, 2013).
  
Mobilgát Spitzben 2002 nyarán, háttérben az árvíztáblás épület (Sp2)

Egy méréssel még adósak vagyunk Wachauból, így ha tehetjük legközelebb ezt mindenképpen bepótoljuk, kiegészítve a vízhozam táblázatot a 14 árvíz vízállás adataival!


Ajánlott és felhasznált irodalom:
  • http://www.noel.gv.at/wasserstand/static/stations/207357/station.html
  • http://wetter.tv/news/oesterreich/historische-hochwasser/2.645.449
  • http://www.doris.bmvit.gv.at/fahrwasserinformation/pegelstaende/
  • https://www.blablatt.com/homo_austriacus/article/457/naturkatastrophen_%C3%96sterreich_%E2%80%93_die_strafe_gottes
  • http://www.viadonau.org/fileadmin/content/viadonau/02Infrastruktur/Dokumente/2015/KWD_2010.pdf

2017. július 3., hétfő

Dunában zokogó majom - Az 1965-ös esztergomi árvíz képei


Egy település életében mindig nagy dolog a dunai árvíz. Ilyenkor a település apraja nagyja a partra siet, ki az árvízvédelemben segédkezik, ki pedig az új arcát mutató folyót tanulmányozza. Nem volt ez másként a legutóbbi, 2013-as rekord árvíznél sem. És ugyanez történt 1965-ben, Esztergom városában is. Márkus Péter gyűjteményével teszünk egy helytörténeti sétát az 52 évvel ezelőtti, azóta alaposan megváltozott városban. 

Az Aradi vértanúk tere, jobbra hátul a Hévíz utca (ez már nincs meg)

A rendkívül hosszú ideig tartó 1965. évi árvíz idején, március közepétől, július közepéig hat árhullám vonult le a folyón. Annak, hogy ez a négy hónapig tartó árhullám végül töltésszakadás nélkül vonult le a magyar Duna-szakaszon az előző két árvíznek volt köszönhető, az 1954-es szigetközi és az 1956-os (mindmáig utolsó) jeges árvíz következtében megkezdődő partvédelmi munkálatok 1965-re nagyrészt befejeződtek. Ez idő alatt, 1960 és1964 között új védelmi fal épült az esztergomi Kis-Duna-parton. Ez védte meg a várost az 1965-ös árvíztől, amely 120 napig tartott.

A Bajcsy-Zs. utca, most a bal oldalon van a Bástya és a Zöldház, háttérben a Szenttamás hegy

Azaz védte volna... Bár írtuk, hogy nem volt töltésszakadás sem Esztergomban, sem máshol Magyarországon, a képeken mégis úgy tűnik a Duna valahogy mégis bejutott a városba. Hogyan történhetett ez? Előfordulhatott, hogy az átázott védműveken folyamatos volt a szivárgás, de az is lehet, hogy az áradás közben lehullott csapadék nem talált utat a folyóba. Így fordulhatott elő, hogy 1965 júniusában csónakkal közlekedtek az emberek Esztergom néhány utcájában. 

A Széchenyi tér (Régi képek Esztergomról)

A képek többsége Gömöri Károly felvétele, néhány a Régi képek Esztergomról oldalról származik. Az árvíz június 17-én vagy 18-án tetőzött, de nem tudni, hogy a képek pontosan ekkor készültek-e, legvalószínűbb a június első két hete. A Bottyán és a Szent Erzsébet híd között, valamint a Hősök tere, Aradi vértanúk tere által bezárt négyszögben készültek a képek, többnyire olyan épületekről, amelyeket azóta már jórészt lebontottak. A kézdőkép is ilyen; az Aradi vértanúk tere 1. látható, ez a ház most is áll, jobbra hátul a hetvenes évek elején szanált Hévíz utca, a fotós háta mögött a Kis-Duna (akkoriban Lenin) sétány. A Lőrinc utca 17. játszótér felőli kapuja mellől készült a kép.

Az Aradi vértanúk tere, jobbra hátuk a Hévíz utca

A Bajcsy-Zs. utca - Fürdő köz (ez már nincs meg)

A Bottyán híd, tőle balra a Prímás szigeti Halászcsárda (már nincs meg, jó régen leégett)

A Hévíz utca (már nincs meg), jobbra hátul az Aradi vértanúk tere 1.

A Kis-Duna háttérben a Bottyán híddal, a Duna nem éri el a partvédelem magasságát

A Kis-Duna sétány - Lőrinc utca sarok, működésben a szivattyú

A Prímás sziget, Zeneiskola és csónakház a Bottyán hídtól balra

Esővíz, vagy Duna? A Kossuth L. utca, háttérben a Hősök tere a Kerektemplommal (Régi képek Esztergomról)

Homokzsákok pakolása. A Hősök tere és Árok utca sarok (Régi képek Esztergomról)

A Hősök tere, jobbra hátul a Kossuth L. utca vége (Régi képek Esztergomról)

Víz alatt a Prímás-sziget, a Lépcsős (Béke) híd jobb oldalán a Zokogó Majom kocsma (sajnos már nincs meg)
   
A Zokogó majom egy remek kiskocsma volt "kerthelyiséggel" a Kis-Duna partján a szigeten. Helyén ma parkoló áll. A képek helyszínének beazonosításában a mai térképek nem szolgálnak sok támponttal, ezért érdemes a fentrol.hu állományát böngészni:
  
A pirossal körberajzolt területet szanálták, a zölddel jelzett épület kivételével,
ezt a három emeletes épületet látni több képen.

A Bottyán és a Béke híd közötti terület, bal oldalon a Prímás-sziget

Az 1965-ös árvíz során Esztergom városában a mélyebben fekvő területeken jelent meg a víz, melyről nem tudni, hogyan került a városba. A Duna a mélyebben fekvő, védelmi művekkel el nem látott területeken okozott károkat, mint pl. a Prímás-sziget. Ha valakinek van kedve összevetni a vízzel borított területeket Esztergom város domborzatával egy korábbi cikkünk ábrája alapján megteheti!

2017. június 27., kedd

Élményvonattal Wachauba


A nyári napforduló idején Wachauban gyakrabban botlunk turistákba. Végig, a Duna két partján megbúvó középkori városkákba, apró falvakba megelevenedik az élet alkonytájt, a folyó pedig megtelik kivilágított bécsi, linzi kirándulóhajókkal. Kigyulladnak a parton az őrtüzek, a mélykék égbolton felvillannak a tűzijáték első rakétái. És befut Magyarországról a NOHAB mozdony által húzott MÁV Nosztalgia élményvonata, melynek fedélzetén idén a Dunai Szigetek is felbukkant előadóként. 

Nappali fény csillan a Wachau éjszakai fényeit ábrázoló plakáton. 

Kétszeres öröm is volt, amikor a MÁV Nosztalgia Kft. felkérte a Dunai Szigetek blogot arra, hogy tartsunk előadást a Szentivánéji Álom Expressz utazóközönségének. Az egyik maga az ötlet volt, a másik pedig a célállomás, Wachau. Aki olvasta a 2014. év egyik leghosszabb leírását a blogon, tudhatja, hogy a Dunát kedvelő emberek számára Wachau szerelem első látásra. Különösen annak fényében, hogy a vonatos kirándulás éppen azt a szakaszt (Spitz-Dürnstein) érinti, mely három éve kimaradt. 

Az előadás témája az osztrák Duna-szakasz és benne Wachau volt, utóbbit már olvashatták, előbbiről pedig egy összefoglaló cikk a blogon is meg fog jelenni, különösen annak fényében, hogy a betervezett előadások közül csak egyet sikerült megtartani.

Szombaton reggel Kelenföldön gyülekezett a jelentős részben vasútfanatikusokból álló népes utazóközönség, hogy bevárja a Szegedről érkező Árpád motorvonatot. A gyorssínautóbusz hozta a szegedi utasokat az egész kirándulás kiinduló állomásáról. Kelenföldön az utasok átültek a kultikus NOHAB (Nydqvist och Holm Aktiebolag, ha jól tudom a M61-017) mozdony által húzott szerelvénybe — Ausztria felé. 


Menetrend szerint közel hat óra alatt tettük meg a Kelenföld-Dürnstein távolságot. Duna mellett csak Szőny-Komáromnál, Bécstől Tullnig majd Kremstől Dürnsteinig haladtunk. Két megállónk közül az első a 850 fős Dürnstein település volt, a városka fölé magasodó híres várával. Az osztrák zászló keletkezéséről, az őrgróf keresztes hadjáratáról és Babenberg Lipót herceg Oroszlánszívű Richárd királlyal való rossz, de annál jövedelmezőbb viszonyáról már beszámoltunk a vár kapcsán. Most végre a svédek által lerombolt falai közé is bejutottunk. 


Amiről a dürnsteini képek nem szoktak beszélni, az a vár mellett magasodó, homokcseppkő-szerű képződmények. A Wachau fő tömegét alkotó, a Cseh-masszívumhoz tartozó kristályos kőzetek lepusztulás formái a Velencei-hegység gyapjúzsákjaira emlékeztetnek. Dürnstein várát bábuként állják körül, egykor valószínűleg a várhoz közelebb is álldogáltak, de a kőművesek beépítették a vár falaiba. 

Metamorf bálványok Dürnstein várának szomszédságában

A 2017. június 24-én délutáni állapot szerint a Spitz an der Donau városába tervezett tűzijátéknak az égvilágon semmilyen létjogosultsága nem lett volna. Dürnstein vára alatt egyetlen eldobott gyufaszál percek alatt eltüntette volna az egész erdőt a hegyoldalban, ugyanis szemmel láthatóan hónapok óta nem esett elegendő csapadék a kifejezetten rossz víztartó képességű kőzetből álló hegyen. A fák levelei már leszáradtak, csak egy pár mimóza módjára összecsukódó akác dacolt a sivatagi körülményekkel. A hegy mindenképpen méltó volt nevéhez (Dürnstein = száraz szikla).

Az apátsági templom jellegzetes kék tornya

A tűző napon megtett kaptatóért kárpótolt a kilátás. Annak ellenére, hogy a Duna szintje fölött mindössze 150 méterrel magasodik belátható róla a Weissenkirchen-Hundsheim közötti szakasz (lásd alábbi térképet). Viszonylag ritka jelenség, hogy a Duna észak felé folyik, Aggsbach és Spitz között ez is előfordul (Magyarországon csak Esztergomnál fordul elő ez). Spitz alatt északkeleti irányba fordul, majd a magyar Dunakanyarban található Szent Mihály hegyhez hasonlóan megkerüli Dürnstein városát és Krems felé kiér a lapályosabb vidékre. 


Szemközt, Rossatzbach településnél nem a tipikusan osztrák, rakpartra emlékeztető Duna-partot látjuk, hanem egy homokos, sóderes fövenyen kialakított strandfürdőt. A vízerőművek alvízi szakaszain az elmosódás és a hajózás által gerjesztett hullámzás ellen lerakott terméskő-partvédelem itt rövid szakaszon megtörik a strandolók legnagyobb örömére. És a miénkre is, hiszen ez azt jelenti, hogy a folyó vízminősége strandolásra alkalmas. 

Dürnstein Rossatzbach falu irányában

A vár, ahol 1192-1193-ban Oroszlánszívű Richárd angol király raboskodott 1645 óta romos, miután a 30 éves háborúban a Dunáig előretörő svéd csapatok kifosztották és felgyújtották a környékkel együtt.  


Elpusztult a városka (lehet nyugodtan városnak nevezni, hiszen városfalai a mai napig megvannak) legnagyobb temploma is, a klarisszák temploma. Szerencsére az ágostonrendiek kolostora fennmaradt teljes barokk pompájában. A szobrokkal gazdagon díszített kék-fehér torony az egész folyókanyarulatot uralja. Maga a kolostor és a templom is látogatható, tágas udvara éles ellentétben áll a várost a Dunával összekötő szűk sikátoraival. 


A vártól nyugatra a Dunáig lefutó sziklafalak zárják el Dürnsteint a Wachau többi részétől. Biztos ami biztos alapon ezt két, a visegrádihoz hasonlóan a fellegvártól a Dunáig húzódú várfal erősíti meg. Ezt a közlekedésföldrajzi problémát a vasút- és alagútépítés oldotta meg, ekkor a hajózás kizárólagossága megszűnt. Krems és Emmersdorf közötti szakaszát Wachaubahn néven is ismerik, bár Emmersdorf után a vasút továbbhalad a Duna bal partján egészen Sankt Valentinig (Linz-Mauthausenen is túl). A Wachau-vonalat 1909-ben adták át a forgalomnak, a többi szakaszán már korábban megindult a forgalom. 


Dürnstein tövében, a jobb parton két egykori dunai szigetet találunk. Eredetileg az ősük még a bal parthoz feküdt közelebb, de a folyószabályozás révén átkerültek a túlsó partra. A Venedig- és Pritzenau közül csupán az utóbbi hasonlít még egy szigetre. Ezen a domború partszakaszon némiképpen kiszélesedik a folyó jobb partja — a balpart rovására, ahol a habok már a sziklafalat nyaldossák. 

Csak a napon nem ültek a parti vendéglátóipari egységben, amúgy tömve volt a part emberekkel. 

Dürnstein települése ötvözi a természetesen és mesterségesen kialakult köves partokat. Ahol nem a természet kövezte ki a meredek partfalat, ott az ember borított ki egy jó adag terméskövet. Amire szükség is volt, mert a Duna sodrása jelentősebb annál, amit esetleg Magyarországon megszokhattunk. A túlsó partra csónaknak álcázott komp visz át, menetrendje jóval sűrűbb, mint a magyar kishajóké. Legfeljebb néhány kerékpár fér rá, cserében villámgyorsan teszi meg a két part közötti pár száz méteres távolságot.  A Dürnsteinben szabadfoglakozásra szánt három óra hamar elszaladt, igyekezni kellett vissza a vonatra, ahol a korán visszaérkezőket egy visszautasíthatatlan lehetőség várta. 


Fel lehetett mászni a mozdonyba! Meglepődve vettük észre, hogy a mozdony ablakának kerete és a napellenző is fából van. Szemben pedig ott tátongott a dürnsteini alagút, amelyen keresztül át vezetett utunk tovább, Spitz an der Donauba, a három évvel ezelőtti wachaui kirándulás végállomására. Mindössze húsz perc vonatozás után célba is értünk.


A nap már lemenőben volt, amikor felértünk a Rotes Tor, azaz a vörös kapu nevű hágóhoz, amelyet a helybéliek vére festett pirosra, amikor a protestáns svédek áttörték a védvonalat a harmincéves háborúban. A vért azóta felitta a számtalan szőlőtőke, mely a tájegység világörökségi cím mellett még az 1955-ös osztrák függetlenség elérésében is elévülhetetlen szerepet játszott. A legenda szerint ezzel itatták a szovjeteket az államszerződés megkötése előtt és után is a derék sógorok. Hogy ez nekünk nem jutott eszünkbe a tokajival pl... A régi templom és a Hinterhaus nevű vár tornyán még éppen utolsót csillant a leghosszabb nappal fénye, amikor elbúcsúztunk a kitűnő kilátást kockás terítővel, vacsorával, üveg fehérborral stílusosan ünneplő kirándulóktól, hogy megtekintsük a majdnem szentivánéji tűzijátékot a Wachauban. Szent Iván éjszakája ugyanis a június 23-ról 24-re virradó éjszaka. 


Ahogy a parton gyűltek a turisták és helybéliek, úgy gyűltek a folyón a kirándulóhajók. Megtalálható volt közöttük a legmodernebb utasszállító és a legősibb lapátkerekes gőzös is. Körülbelül tucatnyi kirándulóhajó manőverezett egymás mellett, hogy azért a szembejövők is elférjenek a viszonylag keskeny szakaszon. 

Nem csak tüzijátékban gyönyörködhettünk a spitzi mobilgát betonpadkáján, hanem abban is, ahogy a szemközti domboldalt felgyújtják a helybéliek. Néhány máglya ugyanis inkább a szélnek engedelmeskedve mozgott, nem pedig a tűzoltók vágyainak megfelelve. Látótávolságban, a folyókanyarulatokat is figyelembe véve helyezték el ezeket a hatalmas őrtüzeket, a tűzijátékot pedig elővigyázatosságból nem a hegyoldalban, hanem a Duna fölé lőtték fel. Látótávolságban négy, hallótávolságban három helyszín rakétáit láthattuk. Amint az utolsó rakéta is ellobbant még egy darabig néztük, ahogy a szemközti parton a tűzoltók küzdenek az erdőtűz ellen, majd igyekeztünk vissza a vonatra, hogy pontban 23.05-kor visszainduljunk Magyarországra. 


Köszönet az élményért és a meghívásért a MÁV Nosztalgia Kft. legénységének!

2017. június 22., csütörtök

Juhari Zsuzsanna-díj elismerő oklevelét kaptuk!


Óriási megtiszteltetésben volt része tegnap, június 21-én szerda délután fél háromkor a Dunai Szigetek blognak. Az idén másodjára meghirdetett Juhari Zsuzsanna-díj átadóünnepsége zajlott ekkor, melyre a blog is hivatalos volt. A pályázatra a tudományt népszerűsítő, ismeretterjesztő blogok nevezhettek, ill. nevezhették őket az olvasók. A pályázatokat szakmai zsűri bírálta el. 

A díj névadója Juhari Zsuzsanna, az Élet és Tudomány munkatársa volt, aki szenzációs és sokakat (köztük minket is) inspiráló régészeti témájú blogot írt emellett. Utolsó bejegyzése szinte éppen két éve íródott, utána augusztusban már szomorúan olvastuk halálhírét. Az ő emlékére alapították ezt a díjat, melyet minden év júniusában egy kis ünnepség keretében, pénzjutalommal együtt adnak át a szervezők. 

A zsűriben részt vettek Juhari Zsuzsa gyermekei; Székely Flóra és Székely Kristóf, rajtuk kívül Lente Gábor, a Tudományos Újságírók Klubjának alelnöke, Pásztor Balázs a TIT és az Élet és Tudomány képviseletében, valamint Dürr János, a Tudományos Újságírók Klubjának elnöke. Tavaly 21 nevezés volt, idén 70%-ban új nevezések érkeztek és a nevezett blogok száma 25-re emelkedett.

Tavaly a Pangea blog végzett az első helyen, az idei nyertes a Ritkán Látható Történelem blog (ritkanlathatotortenelem.blog.hu) lett, (bloggazda: Juhász Tamás), a TIT különdíját Molnár V. Attila kutatói blogja kapta (molnar-v-attila.blogspot.hu). Gratulálunk!


Elismerő oklevelet kapott a Dunai Szigetek blog, a Szabad Tudós természetbúvár, a FarkasSzem blog, a Kugi blog, és akiket esetleg kifelejtettem. 

Köszönet mindenkinek, aki nevezte a blogot és mindenkinek aki szerzőként hozzájárult a sikerhez! Folytatjuk a lassan 8 éve megkezdett munkát, így jövőre talán meg is nyerhetjük a díjat!

2017. június 13., kedd

Lesz dunai nemzeti park Bajorországban?


"Vom natürlichen Zustand ist die Donau hier weit entfernt."

Bergheim már a második olyan település, ahol a helybéliek nemet mondtak a bajor környezetvédelmi minisztérium kezdeményezésére, miszerint a Bajor-erdő és Berchtesgaden után egy harmadik nemzeti parkot is létrehoznának a tartományban. A Donau Auwald ártéri erdeje Neuburg a. d. Donau és Ingolstadt között helyezkedik el, és ha a helybéli földtulajdonosok tiltakozása folytatódik valószínűleg sohasem lesz belőle nemzeti park. 


Bajorországban jelenleg három terület pályázik a harmadik nemzeti park (Ein 3. Nationalpark für Bayern) megtisztelő címre, a Spessart Nyugat-Bajorországban található dombvidék, a Majna kanyarogja körül keletről, délről és nyugatról. A Rhön ugyancsak egy dombvidék a Spessarttól északkeletre, Türingia határán. És van egy harmadik jelölt is Bajorország szívében, a Duna partján.  

Németországban és Ausztriában már nem csupán a természetvédők kezdenek rájönni, hogy a Duna hajózó csatornává való alakítása és szinte a teljes szakasz vízlépcsőzése elhibázott döntés volt. Azóta sorra épülnek az erőművek mellé a hallépcsők, szakítanak ki a szántóföldekből mellékágnak való medreket, ahol lassabb a vízáramlás miatt a német szakaszról régen eltűnt fajok telepedhetnek vissza. Duzzasztóműveket nem valószínű, hogy fognak bontani, bár amerikai példa lenne erre is. 


A Neuburg és Ingolstadt közötti folyószakaszon két vízerőművet is találunk. A bergheimi és az ingolstadti duzzasztók 1970-71-ben készültek el, 7,5 méterrel emelik meg felvízen a Duna szintjét. Mintegy keretbe foglalják a leendő nemzeti parkot. Hogy lehet mégis, hogy a bajorok egy ilyen szabályozott szakaszra terveznék a legszigorúbban védett természetvédelmi területüket? Úgy, hogy a Dunát ezen a szakaszon helyenként 2,5-3 kilométer széles ártéri erdő övezi. Ez a tavakkal, holtágakkal, csurgókkal, patakokkal tarkított erdőt vágja ketté középen a Duna. A neuburgi duzzasztó alatt még csak 70 méter széles, de a duzzasztás miatt Ingolstadtnál fél kilométeresre szélesedik. Ennek a folyószakasznak egyetlen métere sem őrzi a Duna természetes esését és eredeti szélességét. Hogy képet alkothassunk milyen tájon keletkezett ez a hajózó csatorna érdemes megnézni a 150 évvel ezelőtti viszonyokat. A térkép készítőinek lassúsága miatt Neuburg alatt még az eredetileg kanyargó szakasz Ingolstadt felett eltörik és a mai formájában folyik tovább egy erdeitől megfosztott tájon. Ez az állandóan változó medrű Duna teljesen alkalmatlan volt hajózásra, de sokkal alkalmasabb lett volna nemzeti parknak. Ez a mostani állapot pedig inkább kedvez a hajózásnak, mint természetvédelmi területnek. Fontos megjegyezni, hogy  mérnökök által maximálisan engedélyezett kanyargóssággal is egyenesnek tűnő, 10 kilométer hosszú csatorna Kelheim, azaz a Duna-Majna-Rajna csatorna felett található, azaz erre már nem járnak nagy hajók. 


Attól, hogy a hidrológiai viszonyokat és ezáltal a természetes élőhelyeket drasztikusan átalakította az emberi beavatkozás a természet nem vesztette el alkalmazkodó képességét. A regeneráció azonban már az új viszonyokhoz idomult. Ugyanúgy, ahogy a Tisza-tó is a biodiverzitásról és a változatos élőhelyeiről ismert a Donau Auenwald is megérdemli a védelmet. Annak ellenére, hogy egyik tájnak sincs sok köze a szabályozás előtti tájképhez. 

A bajor környezetvédelmi minisztérium terve több bizonytalan pontot tartalmaz. A kijelölt állami terület Neuburg és Ingolstadt között csupán 3686 hektár, ami egy nemzeti parkokhoz szükséges területnek kevesebb mint fele. Éppen ezért a minisztérium partnereket keres, akik felajánlanák a földjeiket. Van egy B-terv is, amely a Lech-torkolat és a kelheimi Duna-áttörés végpontjaiig tágítaná a határokat. 

De lássuk mik az ellenzők (erdőtulajdonosok, erdőgazdálkodók, halászok, vadászok) érvei:
  • Problematikus a kisajátítások kérdése
  • A védett területen változik a tájhasználat, az erdők kitermelhetősége és korlátozottabb lesz a vadászat; ez sérti a tulajdonosok érdekeit
  • Rovarirtó szerek használatának tiltása miatt több lesz a szúnyog
  • A visszatelepítendő hódok felfalják az erdőt, veszélyeztetheti a hajózást is
  • Megugrik a területre érkező látogatók száma, akiknek a kiszolgálására létesítményeket kell létrehozni. 

Weichering után Bergheimben is úgy tűnik a helybéliek nem kérnek a Donau Auenwald Nemzeti Parkból. De voltak pozitív visszajelzések is, az ingolstadti városi tanácsban a Zöldek, az SDP és az ÖDP örömmel fogadták a kezdeményezést, de itt is hozzáteszik, hogy a védett terület nem hátráltatja a városfejlesztést.
  
A tiltakozók (forrás)

Ha esetleg szeretné meggyőzni a bajorokat a nemzeti park szükségességéről, ezen a linken szavazhat: 

Döntés 2017 nyarán várható Münchenben. 


Német nyelvű cikkek továbbolvasáshoz:


  • http://www.br.de/nachrichten/oberbayern/inhalt/nationalpark-donau-auen-widerstand-oberbayern-100.html
  • http://www.auenzentrum-neuburg-ingolstadt.de/fileadmin/documents/AF/AuenMagazin/AuenMagazin_11-2017_online.pdf
  • http://www.donaukurier.de/lokales/neuburg/Bergheim-Nein-aus-Bergheim-aendert-vorerst-nichts;art1763,3385049
  • http://www.donaukurier.de/lokales/ingolstadt/Ingolstadt-Diskussion-im-Fluss;art599,3372069
  • http://www.augsburger-allgemeine.de/donauwoerth/Nationalpark-nahe-Niederschoenenfeld-id41344501.html
  • http://www.danubeparks.org/?story=67
  • http://www.donauauen.de/
  • http://www.donaukurier.de/lokales/neuburg/Bergheim-Nationalpark-Donau-Auen-DKmobil-Klares-Nein-zu-Nationalpark;art1763,3423670
  • http://www.np3.bayern.de/dritter_nationalpark.htm
  • http://www.donauauen.de/

2017. június 5., hétfő

Örsújfalu harca a Dunával


Örsújfalu (Nová Stráž) 1980 óta Komárom településrésze. Körülbelül 1800 lakosa közül a többség magyar, de talán még ők sincsenek tisztában településük és a Duna kapcsolatával. A falu az elmúlt évszázadokban számos csatát vívott a folyóval és többnyire vesztesen hagyta el a csatamezőt. Egy hatalmas árvíz után a harctér elhagyását sajnos szó szerint kellett érteni.  

Planum Danubii infra, ac supra possessionem Ujfalu i. Cottu [Comaromiensi] ingremiatam
defluentis faciem vehementer abradentis rippae statim in superiori fine possessionis exhibens... 1784 (forrás).

A Hungaricana térképgyűjteménye indította útjára ezt a bejegyzést is, amikor a Koppánymonostori (Szent Pál)-sziget történelméhez kerestem adatokat. A kérdéses szigetről találtam egy 1784-ben készült helyszínrajzot, ahol a keresett szigeten kívül minden más sokkal érdekesebb volt. Balról jobbra haladva először is ott van a Lidia-sziget, amely ma már nincsen ott és egyelőre nem is tudni mikor tűnt el és miért. Jövőbeli feladatunk lesz ennek felderítése. És ott van baloldalt fenn Szent Pál puszta, a Szent Pál-sziget névadója. 

Sajnos a térképen nincsen jelmagyarázat a betűkhöz, a kép beszédes latin felirata azonban pótolja ezt és segít eligazodnunk. A Duna és a tőle északra elhelyezkedő, Komárom vármegyei Újfalu és Cottu (?) birtokok helyszínrajzát látjuk, ahol az erős sodrás alámossa a település feletti partszakaszt. Ezt a részt recézett vonallal és "zatony" felirattal jelölik. Az elmosódás természetesen a homorú oldalon jelentkezik és partomlással veszélyezteti a település nyugati házsorait. A helybéliek látszólag tisztában voltak a veszéllyel és megtették a tőlük telhető intézkedéseket, hogy a katasztrófát elkerüljék:
  1. Építettek két háromszög alakú sarkantyút a Lidia- és a Szent Pál-sziget között található ún. inflexiós pont két oldalára (S és 6. ill.  B és C jelzés). 
  2. A második sarkantyú és a település közti partszakaszt hordalékfogó vesszőfonattal erősítették meg az elmosódás ellen. 
Így a szaggatott vonallal jelölt sodorvonal a meder közepére került és part pusztulása lelassult. Az ekkor még két részből, Posessio Újfaluból és Praedium Örsből álló falu egy időre megmenekült a Dunától. 

1824. Duna mappáció

Negyven év múlva, a Duna Mappáció valamikor 1824-ben készült szelvényén újabb folyószabályozási műveket láthatunk, 10 apró sarkantyút. A térképhez egy részletes leírás is tartozik, melyet Báthory István térképész jegyzett le 1824 nyár elején. Ebben leírja Örsújfalu XIX. század elején a Dunával vívott harcát:

A falu feletti part egy szakaszon erősen elmosódott, (1824) májusban és júniusban, a térképészek ott tartózkodása idején 1-2 öl tűnt el a partból. Valójában már néhány évvel korábban több helyen vesszőfonatos sövénnyel megerősítették, melyek mögött a hordalék kezdett felgyűlni, de a gyakori áradások megrongálták és elmosták mögüle a partot, így azok most szabadon állnak a vízben.  Ezt a vesszőfonatos védművet újfalusi segítséggel szeretnék javítani és megkettőzni, úgy, hogy mindkét sarkantyú közé még egyet építenének. Az uradalom már rendelkezésre bocsátotta a szükséges anyagot a szemközti (Szent Pál)-szigetről. Alacsony vízállásnál kilátszik egy sarkantyú maradványa, amelyet a vármegye több mint tíz éve épített ott, ahol a pusztuló part kezdődik. Ez a sarkantyú sikeresen feliszapolta a partot, melyen fűzfák nőttek, de egyes részei a szarvasmarhák és a hajóvontatók taposása nyomán elpusztult. Legkisebb vízállás idején a jobb oldali Dunaág sok helyütt szárazra kerül és a hajósok kénytelenek a Monostori-sziget alatt, a bal part felé haladni.  A bal parti területek laposak és a legnagyobb árvizek teljesen elborítják. Az árvizek többnyire az Érsekújvári-Dunán érkeznek, Komárom város területén keresztül és praktikus módon ugyanezen az irányban térnek vissza a mederbe. Az Újfalu és Szent Pál puszta között körülbelül 30 évvel ezelőtt a vármegye által épített töltés a főágban tartja az rendszeres éves árvizeket. A legnagyobb árvizek azonban elöntik a környéket és veszélyeztetik a Komárom-Pozsony út forgalmát. Az újfalusi rész talaja felül  laza, 3-4 láb vastag homokos altalajból áll, alatta a kavics és a homok válik uralkodóvá. 
Plan über den Stand-Ort der Mühlen zu Ujfalu 1854 (forrás).

Az 1824-ben egymástól mindössze egy utca által elválasztott települések még mindig a Duna partján találhatók. Mint ahogy újabb 20 év múlva is, amikor valaki úgy döntött 1854-ben, hogy külön térképet szentel az Újfalunál állomásozó két darab hajómalomnak. Örsújfalu úgy tűnik helyben vészelte át az Esztergomot is elpusztító 1838-as jeges árvizet, de még ekkor sem egyesítették közigazgatásilag.

Osztrák hajózási térkép, 1857.
Az 1857-ben kiadott, tehát valamivel korábban felmért osztrák hajózási térképen már valami megváltozik. A két település, Újfalu és Nemes-Örs még ott van a parton, miközben a főút mellett új házhelyeket parcelláztak. Nem példa nélküli az, amit itt látunk. A pusztító 1838-as jeges árvíz után költözött mai helyére Csepel, és korábban Szigetmonostor is. Valamikor 1854 és 1857 között Duna-Újfalu, megelégelvén a Duna kibírhatatlan szomszédságát, fél kilométerrel északabbra költözött a Komárom-Pozsony főút mellé. 
Az újfalusi rész házait lebontották és fél kilométerrel északabbra újra felépítették. A régi településen a térképek nem ábrázoltak templomot, az új templom 1910-ben készült el. Örsújfalu magja a Podzáhradná /Alsókert utca, Vnútorná / Belső utca és Krizna / Kereszt utca által bezárt területen jött létre. Úgy tűnik, a község határát keletről alkotó Dunajsky rad/ Duna sor mentén "csúsztatták" el a falut a mai helyére.

III. kat. felmérés; elköltözött a falu. 1882 (forrás: mapire.eu)

A III. katonai felmérés 1882-ben készült szelvényén Duna-Örsöt még mindig a helyén találjuk, nem lehetetlen, hogy a különálló faluban eltérően határoztak a költözésről. De mi lehetett az a hidrológiai esemény, amely költözésre bírta az őrsieket is? 

Nincs könnyű dolgunk, ugyanis az Örsújfaluról elérhető cikkek, honlapok némák ezzel kapcsolatban. És azért sem egyszerű megmondani mi történhetett, mert két olyan esemény is volt ebben a negyedszázados intervallumban, melyek külön-külön is eredményezhették a költözést. 

1876. február 21-én egy Gönyűben 8 óra 15 perckor feladott távirat vezethet minket nyomra:
Tegnap erős jégzajlás volt, a víz szintje 7,21 méter, 83 cm-t emelkedett. Kolozsnéma és Nagykeszi védőgátjait átlépte a víz, Örsújfalunál átszakadt a gát.
Csakhogy négy évre rá, 1880-ban újabb téli jeges árvíz pusztította el Komárom szabad királyi város környékét:
...Mindezekhez járúltak még az 1876- és 1880-iki téli árvizek, melyek ismét tetemes károkat okoztak a sokat szenvedett városnak. Az 1880-iki árvíz után épűlt ki az akkor Komáromban lakó Salvator János főherczeg kezdeményezésére és támogatásával a vár terűletét biztosító dunaparti védtöltés.
Feltehetően fokozatos elvándorlásról lehetett szó, nem pedig egy drasztikus esemény váltotta ki. Mindenesetre a hidrológiai okokat sem zárhatjuk ki.

Örsújfalu szabályozási művei 1911. (forrás)

Örsújfalu a költözéssel egy időre megszabadult a Duna hívatlan látogatásaitól. Komárom környékén már az 1880-as árvíz után (a nagy szabályozás előtt) megépültek a védművek, de ez nem terjedt ki a Komárom vármegyei teljes Duna-szakaszra. A millennium évében, 1896-ban készült el az Alsó-Csallóközt védő töltés, melyet később fokozatosan magasítani kellett.

Az 1965-ös árvíz által elöntött terület (nyilak jelzik a töltésszakadást)
  
Ugrunk egy kicsit az időben, egészen 1965-ig, amikor Csehszlovákia történetének legpusztítóbb árvize vonult le a Dunán. A "levonult" kifejezés nem teljesen fedi azt mi is történt március és július között, ugyanis e négy hónap alatt folyamatosan olyan magas volt a vízállás, hogy a töltések júniusra teljesen átáztak. Június 15-én Pat és Zsitvatő között átszakadt a töltés és a kiömlő víz egészen Ógyalláig elborított mindent, leállt a közlekedés a vasúton és az Érsekújvár-Komárom főúton. Két nap múlva, június 17-én Kulcsod és Csicsó között 18 méteres hosszon átszakadt a töltés, mely később negyed kilométeresre tágult. 

Az árvíz pusztítása örsújfaluban (forrás)

Teljesen víz alá került az Alsó-Csallóköz Örsújfaluval együtt. Komáromot ekkor már csak Magyarország felől lehetett megközelíteni és evakuálni. Valószínűleg ez a két töltésszakadás mentette meg Magyarországot a hasonló katasztrófától. 1200 négyzetkilométeren 37 települést evakuáltak, összesen 54000 ember volt kénytelen elhagyni lakóhelyét.  

Örsújfalu azóta is a mai helyén található, bár újabb és újabb földterületeket parcelláznak, a település magja még mindig az a terület, ahová őseik 1854-1857 között áttelepültek. Régi házainak nyomát a Duna már réges-régen elegyengette. 


Ajánlott és felhasznált irodalom:


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...